Az első terhességemnél könnyű dolgom volt, mert a férjem itthonról dolgozott és mindenben tudott segíteni. El kell menni az orvoshoz? Nem gond! Be kell vásárolni? Az is ment. De a második terhességem alatt már nem volt ilyen jó dolgom. Nem elég, hogy egy 1,5 évesre kell vigyázni pluszban, most már mindezt egyedül.

Egyértelmű volt, hogy segítséget kell kérnem. De kitől? És hogyan? És miben pontosan?

Sokáig tartott, mire rájöttem a legfontosabb szabályra: pontosan fogalmazd meg, hogy mi az ami neked a legnagyobb segítség. És ne szégyeldd pont azt kérni!

Eleinte csak annyit kértem, hogy "jöjjön valaki segíteni". De ilyenkor olyan segítséget kapsz, ami a segítő szerint neked a legtöbbet segítené, de ez nem feltétlenül egyezik a te vágyaiddal. Sőt sokszor csak úgy éreztem, hogy plusz egy feladatot vállaltam magamra, mert nem éreztem jól magam ha valaki más vigyáz a fiamra (még akkor sem amikor másra sem vágytam csak aludni), de lett ott még egy ember akinek a szórakoztatásáért felelősnek éreztem magam.

Olyan embertől kérj segítséget, aki elfogadja, hogy úgy tud neked a legtöbbet segíteni, ha pont azt teszi, amire megkérted. De neked is fontos szereped van ebben, mert nem mindig könnyű kitalálni, hogy mire is van szükséged. Van amikor ez nagyon egyértelmű: valamilyen technikai segítség, valaki vigyen el A-ból B-be, menjen el helyetted vásárolni. De néha ennél sokkal elvontabb: halgasson meg valaki, öleljen át vagy főzzön egy házias ebédet.

Ha segítséget kértél (és olyat amire igazán szükséged van) tudd is elfogadni!

Mentálisan sokan nem vagyunk felkészülve a segítség elfogadására. Nem szoktunk hozzá, hogy lehet segítséget kérni és teljesen rendben van kérni. Így ha megkértük az anyukánkat, hogy jöjjön át és vigyázzon egy picit a nagyobbik gyerekre, amíg alszunk egyet (igen ez sokszor megtörtént velem), akkor ne érezzük magunkat rosszul, ha nem szórakoztatjuk közben.

Szóval ne félj segítséget kérni, de nem akármilyet, és ha megkaptad élj is vele :)